Jászfényszaru

Weboldal

Jászfényszaru egy közel hatezer fős lélekszámú kisváros Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Jászság észak-nyugati szélén, Pest és Heves megyékkel határosan. Nevének eredetére többféle magyarázat is létezik. Legendák szerint Lehel vezér kürtjét a település határában találták meg Mátyás király idejében, s minthogy az fényes szaruból készült a települést „fényszarunak” nevezték el. A „Jász” előtagot pedig az itt élő népről kapta. Tények szerint a település már korábban is létezett Fevenszaru, Fewenszarw néven, így magyarázata inkább a földterülethez kapcsolódhat, mivel őseink egy félhold, szarv alakú (szarv – „szaru”) homokos, fövenyes terület (föveny – „fény”) közelében telepedtek le. Nevének első írásos említése Zsigmond király 1433-ban kelt oklevelében található Fennuszaru alakban.






A jászokat IV. Béla király telepítette le a tatárjárás után a Zagyva-folyó völgyébe. A királynak nyújtott katonai szolgáltatásaikért cserében kiváltságban részesültek. A török támadásoknak köszönhetően a település 1557-ben elpusztult, a lakosság egy része a Zagyva-Galga mocsaraiban húzódott meg, más része elmenekült. A későbbiekben lehetőség nyílt az újra-telepítésre, a török uralomtól azonban csak 1690-ben szabadult meg a település.
1702-ben I. Lipót zálogba adta a Jász-Kunságot a Német Lovagrendnek, így kiváltságaikat elveszítették, jobbágysorba süllyedtek. A következő évben meginduló szabadságharcban Rákóczi táborába álltak, mivel a nagyfejedelem elismerte korábbi kiváltságos jogaikat.

1711 után újra jobbágysorba süllyedtek, kiváltságaikat csak 1745-ben szerezhették vissza Mária Teréziától: megváltották saját magukat. A redemptió után a föld községi elosztású tulajdonban volt, a családok között a megváltás arányában osztották fel használatra. Később a magántulajdon megjelenésével komoly gazdasági fejlődés indult meg. Sor került a település rendezésére, kereskedők boltokat nyitottak, megnövekedett az iparral foglalkozó mesteremberek száma, fejlődött az iskolai oktatás. 1831-ben a település mezővárosi rangot kapott, heti vásártartási joggal. Az 1848-49-es szabadságharc során Fényszarun szállásolták el a Lehel huszárezred 4. századát és egy honvéd zászlóaljat. A dicsőséges tavaszi hadjárat hatvani csatájában Aulich serege innen vonult föl.
1871-től a helységeket város, nagyközség, kisközség kategóriába sorolták be, s minthogy Jászfényszaru nem tudta teljesíteni a városi ranghoz tartozó követelményeket, a Tanács kérte a település visszaminősítését nagyközséggé. Ezt 1872. november 7-én a belügyminiszter engedélyezte. Az országos közigazgatási átszervezés következtében véglegesen megszűntek a jász kiváltságok, a jász föld beolvasztásra került a hazai megyerendszerbe.
A XX. században a nagyközség rengeteget fejlődött, új középületek, utak, járdák épültek, emelkedett az egészségügyi ellátás, oktatás, közművelődés színvonala, a közműhálózat bővült.
A városi cím viselésére Jászfényszaru 1993. január 1. óta jogosult. Az április 2-án megtartott városavató ünnepség során Göncz Árpád köztársasági elnök adta át Jászfényszaru Városalapító okiratát és a település kulcsát Győriné dr. Czeglédi Márta polgármester asszonynak.